Azt szokták mondani, hogy „kutyából nem lesz szalonna”, azaz vannak emberek, akik sosem változnak meg, ill. vannak dolgok, amikből mi magunk sosem leszünk képesek megváltozni. Tényleg így van ez? S ha igen, miért? Hol vannak önmagunk megváltoztatásának a határai, és hogyan tud mégis Isten belenyúlni ebbe?